Micimackó csoport
Óvodapedagógus: Kovács Istvánné, Mitku Katalin
Gyógypedagógiai asszisztens: Kurucz Judit
Dajka: Karacs Jánosné
Óvodapedagógus: Kovács Istvánné, Mitku Katalin
Gyógypedagógiai asszisztens: Kurucz Judit
Dajka: Karacs Jánosné
Amikor feladatul kaptam, hogy írjak egy rövid bemutatkozást a csoportunkról bevallom kissé tanácstalan voltam. Hogyan tudnám bemutatni azt a hét kis csodás emberkét akikhez kollégáimmal társul szegődhettünk, hogy vezessük őket az élet zegzugos ösvényein? Honnan indultunk és hová tartunk? Mik a céljaink? Mik a feladataink? Egyáltalán miért lett életre hívva a Micimackó csoport? Ha egy szóval akarnám mindezt megválaszolni azt felelném a gyerekek.
A gyerekek, akik autizmussal élnek. Napjainkban egyre többet hallunk róla, sokan definiálják, kutatják ezt a fejlődési zavart és sokan együtt élnek vele. Az egyik legérzékletesebb leírást Notbohm könyvében olvastam (Tíz dolog - amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál), mely számomra is iránymutatásként szolgált a csoportunkba járó gyermekekkel kapcsolatban: „Először is és mindenekelőtt – gyerek vagyok. Autizmussal élek. Elsősorban nem „autista” vagyok. Az autizmusom a teljes személyiségemnek pusztán egy része. Nem határozza meg, milyen ember vagyok. Gondolkodó, érző, sokféle tehetséggel megáldott lény. Próbáld az autizmusomat nem egy képesség hiányaként, hanem egy másfajta képességként felfogni. Ne az autizmus húzta határokat nézd, hanem a sok jót, amit kaptam tőle.”
(Ellen Notbohm, 2009)
Egyszer volt hol nem volt, lett egyszer egy Micimackó csoport, amely a Tátika Óvodában lelt otthonra. A mi csoportunkba ASD-vel (gyermekkori autizmus) diagnosztizált gyerekek cseperednek, akik többnyire más óvodákból kerültek ide. Amikor megszületett a gondolat, hogy Gyálon is létre kell hozni egy autista csoportot mindannyian önként jelentkeztünk a feladatra, az autista gyermekeket szeretetettel, nyitott szívvel fogadtuk, bár akkor még magunk sem tudtuk pontosan milyen útra léptünk. Sokat olvastunk, olvasunk az autizmusról, képzésekre jártunk és járunk, hogy jobban értsük és szerteágazó módszerekkel, tudatossággal fejleszthessük őket.
Csoportunkba jelenleg hét kisfiú jár, kiknek mindennapjait rajtunk kívül, logopédus, TSMT-terapeuta, és gyógypedagógus is segíti.
A mi csoportunk sem különbözik sokban más csoportoktól, ugyan oda tartunk ahová a neurotipikus gyerekek, csak egy kicsit kacskaringósabb úton. Tudatosabb figyelmet fordítunk a kommunikáció, a társas kapcsolatok és egyes kognitív képességek fejlesztésére, mindezt szép, barátságos környezetben, sok vidámsággal, humorral és a lehető legtöbb játékkal fűszerezve.
Érzelmi nevelésünkben fontos szerepe van a szeretet kimutatásának és elfogadásának, a megértés gyakorlásának, az egymáshoz való alkalmazkodás fontosságának, melyek elősegítik kitartásuk, feladattudatuk, helytállásuk, motivációjuk, türelmük fejlesztését. Célunk, minden gyermek egyéni szükségleteinek maximális kielégítése, az egyéni bánásmód alkalmazásával.
Szeretnénk őket felvértezni olyan tudással, gyakorlatokkal és önbizalommal, ami segíti majd őket az iskolába való sikeres helytállásban. S bár most még szegregáltan működünk szeretnénk, ha ez csak egy állomás lenne, ahol a hozzánk járó gyerekek felkészülhetnek, megérhetnek az együttnevelésre.
Rengeteg dolgot írhatnék még, de így is lehet, hogy túl terjengős lett a bemutatkozásunk. Ha már Micimackó csoport vagyunk, zárásként, útravalóul két A. A. Milne (2019) idézettel szeretnék búcsúzni, melyek minket is jellemeznek:
„Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.”
„Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.”
